Párkapcsolat

A Kaliforniai Egyetemen oktató és a felnőttkori kötődéseket vizsgáló Dr. Phillip Shaver szerint három fő behavourista rendszert fedezhetünk fel a romantikus szerelmekben:
- Vonzódás
- A szerelmesek úgy éreznek egymás iránt, mint a kisbaba a mamája iránt
- Törődés
- A szerelmesek úgy tekintenek egymásra, mint egy gyermekre, akinek bizonyos módon törődésre van szüksége
- Szex
- És végül a szex.

Lehetséges, hogy további behavourista rendszereket is bevonunk a szerelmi kapcsolatba. De mind között a vonzódás rendszere különös szerepet játszik. Egy személy kötődési rendszere attól kezdve formálódik, hogy megszületik, az őt gondozó személlyel ( általában az anyával ) folytatott interakciója során. A bölcsőtől a sírig ez a biológiai rendszer kormányozza a közeli kapcsolatokban megvalósított viselkedésünket.

Az utóbbi években a pszichológusok 200 tanulmányon keresztül igyekeztek az egyéni kötődési mintázatokat megállapítani, és a következő stílusok ismétlődésére találtak:

Alacsony szintű elkerülés

BIZTOSAN KÖTŐDŐ KIZÁRÓLAGOS FIGYELMET KÖVETELŐ

Alacsony aggodalom Magas szintű aggodalom

ENGEDŐ-ELKERÜLŐ SZORONGÓ-ELKERÜLŐ

Magas szintű elkerülés

A BIZTOSAN KÖTŐDŐ TIPUS

A több, mint 200 tanulmányra alapozva a kutatók úgy vélik, hogy az emberek fele a romantikus szerelmi kapcsolatokban a biztos kötődés mintázatát mutatja. Ezek az emberek azok, akik úgy látják, könnyen kerülnek a szerelmük közelébe és nem zavarja őket, ha függésbe kerülnek tőle. Általában sem aggasztja őket, ha mások túl közel kerülnek hozzájuk. A biztosan kötődő típust a következők jellemzik:
- Bizalomteliek
- Kevésbé magányosak
- Általában hosszú távú kapcsolatokat tartanak fenn
- Élvezik a szexet, főképp a hosszú távú kapcsolatukkal
- Magas önbecsüléssel rendelkeznek és másokat is értékelnek
- Stressz esetén közösségi támogatást keresnek
- Nagylelkűek és támogatóak, ha a partnerük stresszhelyzetbe kerül
- Megfelelő megnyílás jellemzi őket, és mások megnyílását is pozitívan fogadják
- Pozitívak, optimisták és konstruktívak a másokkal való interakciójuk során
- Hajlamosak a szüleik vallását folytatni
- Kevésbé félnek a haláltól
- Kreatívabbak és kognitív szinten nyitottabbak, az indukció pozitív módszerét alkalmazva

AZ AGGÓDÓ / AMBIVALENS TIPUS

A bizonytalanul kötődő csoportot két további osztályra lehetne bontani. Az emberek mintegy 20 százaléka az aggódó-ambivalens kategóriába sorolható. Ezek az emberek gyakran úgy érzi, sokkal inkább szeretnének közel kerülni szerelmükhöz, mint az hozzájuk. Míg elsődleges panaszuk abból fakad, hogy partnerük nem akar olyan szoros közelséget, mint ők, fő félelmük forrása az elhagyás veszélye. Az -ambivalens- szó azt jelzi, hogy gyakran -gyűlölök-szeretek- kapcsolatról van szó.
További jellemzőik:
- Magas a szakítások száma a mély elköteleződés ellenére
- Erős gyásztevékenység a válás után
- Instabil önértékelés, önbizalomhiánnyal kombinálva
- Az ölelkezést jobban szeretik, mint magát a szexet
- Bár szeretnek közösségben dolgozni, gyakran úgy érzik, alulértékelik őket
- A társukat nem tartják támogatónak
- Álmodoznak a sikerről, de gyakran képtelenek erőt kifejteni annak érdekében
- Étkezési zavarokra hajlanak
- Szüleiket alkalmatlannak és tisztességtelennek tartják
- Hajlamosak az érzelmi reakciókra, főleg stressz esetén
- A mindennapos tevékenységeik során tartanak a visszautasítástól
- Hajlanak a mások előli bezárkózásra és másoktól is ezt várják
- Féltékenyek és bizalmatlanok
- Az érzelmi hullámzások könnyen kibillentik őket nyugalmukból (még a pozitív érzelmek is)
- Aggodalmat éreznek a kapcsolataik miatt, nem tudnak ezektől a gondolatoktól szabadulni
- Ellenségesség és düh
- A többi kötődési fajtánál gyakrabban ragadják el őket vallásos érzetek
- Az elválástól való félelem
- A haláltól való félelem

AZ ELKERÜLŐ KÖTŐDÉSI TIPUS

Az emberek 25 százaléka a romantikus kapcsolatokban nem érzi jól magát a partnere szoros közelségében. Nem engedik meg mauknak, hogy partnerüktől függjenek, és idegesek lesznek, ha mások túl közel kerülnek hozzájuk.
A következő vonások jellemzik őket:
- Keveset fektetnek be a kapcsolatokba
- Kisebb gyászt mutatnak veszteség esetén
- Partnerükkel folytatott szexuális aktus közben másvalakiről fantáziálnak
- Gyakrabban kerülnek alkalmi szexuális kapcsolatokba
- Jobban szeretnek egyedül dolgozni
- Munkamániások (workalkoholic) lehetnek, csak hogy elkerüljéka közeli kapcsolatokat
- Szüleiket visszautasítóknak és el nem fogadónak tartják
- Gyakran gyermekkori traumákról számolnak be ( szexuális molesztálás, alkoholista szülők)
- Elhúzódnak partnerüktől, ha maguk vagy a partnerük stressz alá kerül
- A szociális interakciókat unalmasnak és alkalmatlannak találják
- Nem szeretik a saját és mások megnyílását
- Az indukció pozitív módszerét nem tudják alkalmazni kreativitásuk növelés érdekében
- Nem emlékeznek jól a kapcsolataikra
- Ellenségesek/gyűlöletteliek, ha provokálják őket
- Inkább ateisták vagy gnosztikusok; ha az anya nem vallásos, a lélekvándorlás tanában hihetnek
- Halálvágyuk van, de nem fejezik ki ezt közvetlenül

Új fordulat az Elkerülő kötődési stílusban

Mialatt megfigyelték az elekrülő módon kötődőket, a pszichológusok bizonyos ellentmondásokat észleltek a csoporton belül. Például némely személynek magasabb önbecsülése volt, mint a többieknek, és kevésbé muttakozott függőnek. A kutatók ezt a típust Engedő-Elkerülőnek nevezik. A másik csoport, a Szorongó-Elkerülő az önbizalom-hiány és elutasítástól való félelem miatt kerüli a szoros kapcsolatot másokkal, de nem a kötődés tudatos vágyának hiánya miatt.

Újabban az új elméleteket úgy alakították, hogy azok megmagyarázzák a a különbséget az Engedő-Elkerülő és Szorongó-Elkerülő típus közt. Néhány kutató azt állítja, hogy ez a két csoport azonos gyermekkori gyökerekkel rendelkezik, de a szexuális szerepek felvétele során kettéválik a két kategória.
A tanulmáynok azt mutatják, hogy a több férfi Engedő-Elkerülő van és több női Szorongó-Elkerülő.
Mások úgy vélik, két teljesen különböző csoportról van szó, a kialakulásukhoz teljesen más okok vezetnek.
Ford: Kovách Regina

Forrás: http://psychology.about.com/library/weekly/aa020500a.htm
További szakirodalom: Carver-Scheier: Személyiségpszichológia 286.oldal