A könyv útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy a civil szervezetek felismerjék a szervezetüket érintő problémákat, megismerjék a megoldáshoz szükséges eszközöket, és ezáltal fenntarthatóbbá tegyék működésüket.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Magyarország egyik legváltozatosabb vidékének, az Északi-középhegység és az Alföld egy részének természetvédelmi felügyeletét látja el.
Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zempén megyékre kiterjedô működési területén ma a Bükki Nemzeti Park mellett 11 tájvédelmi körzet és 15 országos jelentôségű természetvédelmi terület található.
A Bükki Nemzeti Park Magyarország északkeleti részén, az Északi-középhegységben elhelyezkedő Bükk-hegység tömbjét foglalja magába. 1976. december 28.-án alapították, területe ma 40 263 ha.
A Bükk-hegység helyén a földtörténeti ókorban és középkorban közel 200 millió éven át tenger hullámzot, amelyben hatalmas mennyiségű üledék halmozódott fel. Ebből a tengeri üledékből, az évmilliók során jött létre a hegység, amelynek felépítésében vulkáni kitörések is többször szerepet játszottak. Így a hegység kőzettömegében nemcsak mészkövek, dolomitok és palák, hanem változatos vulkáni kőzetek is előfordulnak.
A karbonátos üledékes kőzetek bővelkednek karsztjelenségekben. Az évmilliók felszínformáló erői töbrökkel tagolt jellegzetes karsztfensíkokat, víznyelőket, barlangokat, mély szurdokvölgyeket, kiemelkedő sziklabérceket ("köveket") hoztak létre.
A Bükk-hegység hazánk barlangokban leggazdagabb vidéke: területén jelenleg 853 barlang ismert, amelyek közül 45 fokozottan védett. Itt található az ország legmélyebb barlangja is, a 250 m mélységű, 4,5 km hosszúságú István-lápai-barlang. A hírneves bükki "ősemberbarlangok" (pl. Suba-lyuk, Szeleta-barlang, Istállós-kői-barlang) kitöltéséből kiemelkedő jelentőségű ősrégeészeti leletek kerültek elő.
A hazánkban átlagmagasságát tekintve kiemelkedő hegységekben változatos növénytakaró alakulhatott ki. A növényzet legértékesebb részei azok a speciális ökológiai viszonyok között kialakult növénytársulások, amelyekben fennmaradhattak az utolsó jégkorszak és az azt követő klímakorszakok egyes növényfajtái. Ezért számos olyan növény található a Bükkben, amely máshol nem fordul elő, alhavasi sárga ibolya, vagy a fagyzugos töbrök oldalában élő kékvirágú északi sárkányfű.
A változatos növénytakaróhoz igen nagy fejgazdagságú állatvilág kötődik, amelyből tudományos szempontból sok gerinctelen (például puhatestű, rovar) és gerinces képvisel kiemelkedő értéket. A gerincesek közül a madár és emlősfauna számos ritkasága mellett érdemes megemlíteni az apró termetű pannongyíkot, a hegyi patakok egyik veszélyeztetett halfaját a Petényimárnát, vagy az alpesi gőtét.
A Bükki-fennsík karsztformái, a fennsíkot körülvevő meredek sziklaszirtek, a "Kövek" vonulata, a mély szurdokvölgyek, a középkori várak maradványai, a lillafüredi idegenforgalmi barlangok (Szt. István-barlang, Anna-barlang) nagy számban vonzák a hazai és külföldi kirándulót, a hegyvidéki üdülésre, pihenésre vágyókat.

Duna Sió-torkolat alatti szakaszán Gemenc és Béda-Karapancsa osztozik. Gemenc hazánk egyik legismertebb védett területe. Legnagyobb értékét a nagy kiterjedésű ártéri erdősége jelenti, melyet át- és átszőnek a "fokok". Ezek részben természetes, részben mesterséges csatornák, melyek az egykori ártéri gazdálkodás nélkülözhetetlen elemei voltak. Gemenc további néprajzi jelentőségét adja a Duna mellett másutt már nem tanulmányozható hagyományos halászat számos formája, s a helyenként művelt népi kézművesség. Külön fogalom Gemenc mint vadászterület, hiszen az itt élő gímszarvas rendkívül keresett "exportcikk". Béda-Karapancsa a magyar Duna-szakasz legdélebbi területe. Növény- és állatvilága szervesen kapcsolódik Gemenchez, sőt az államhatáron túli területekhez is. Az Alsó-Duna Völgy természeti értékei elsősorban a ligeterdőkhöz kötődnek, amik hazánk - és valószín?leg Európa - fekete gólyák és réti sasok által legsűrűbben lakott területei. E területeken a madárvonulás az egyik legjelentősebb esemény, nyárvégen gémek, kis és nagy kócsagok, fekete gólyák, telente a többezres vetési lúd és nagy lilik csapatok nyújtanak feledhetetlen látnivalót.

A Duna-Tisza köze egykor változatos természeti képeit ma is felfedezhetjük a Kiskunsági Nemzeti Park védett területein. A természeti és néprajzi értékek ötvözetei az alföldi gazdálkodás kultúrköréhez kötődnek. Ezek megőrzése, hosszú távú fenntartása és bemutatása a nemzeti park egyik legszebb feladata.
A nemzeti park változatosságát és fajgazdagságát mozaikos felépítésének köszönheti, mivel a területei különböző táj- és élőhely típusokat jelenítenek meg. Ez a mozaikos felépítés magába foglalja azt a több évszázados tájhasználatot is, mely a Duna-Tisza köze összefüggő természeti képét megbontotta.
A Kiskunsági Nemzeti Parkot 1975-ben alapították. Ma a nemzeti park igazgatósága kilenc különálló nemzeti parki egység, két tájvédelmi körzet és tizenhét természetvédelmi terület felügyeletét és kezelését látja el 76.000 hektár kiterjedésű területen. A 48.000 ha nagyságú nemzeti parki törzsterületek többségükben Kecskeméttől nyugati-délnyugati irányban a Homokhátságon és a Duna mentén fekszenek. A nemzeti park területének kétharmad része Bioszféra Rezervátum, a szikes tavak és a Kolon-tó pedig a Ramsari egyezmény alapján nemzetközi jelentőségű vadvizes élőhely. E két diploma nemzetközi elismerését is igazolja az itteni természeti értékeknek.

A Körös-Maros Nemzeti Park, illetve a természetvédelmi kezelését ellátó Igazgatóság hazánk hetedik nemzeti parkjaként 1997. január 16-án jött létre a Dél-Tiszántúl természeti és táji értékeinek megőrzése érdekében. A Nemzeti Park Igazgatóság működési területe 800 000 hektár, ami magába foglalja Békés megyét, Csongrád megye Tiszától keletre eső felét, valamint a Körös-ártér és a Dévaványai-Ecsegi puszták területi egységek Jász-Nagykun-Szolnok megyébe átnyúló részeit. Feladata a Nemzeti Park fenntartásán és fejlesztésén túl működési területén a kezelési- és hatósági feladatok ellátása.

Vas megye délnyugati sarkában találjuk ezt az erdőkkel, ligetekkel szabdalt gyönyörű tájat, ahová a honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek. Innen a táj neve Őrség.
Az itt élő emberek évszázadok során alakították ki a táj arculatát apró parcellás gazdálkodásukkal, tájba simuló épületeikkel, mindezt harmóniában a természettel, megőrizve, fenntartva annak sokszínű változatosságát.
A természeti értékek mellett kiemelkedő néprajzi, kultúrtörténeti értékeket hordoz a táj. Ma ezekre az értékekre nemzeti park ügyel, melyet 2002. március 1-jével hoztak létre.
Az Őrségi Nemzeti Park magába foglalja az Őrséget, a Vend vidéket, a Rába folyó szabályozatlan völgyét, (a Belső-Őrséget,) Szentgyörgyvölgy környékét. Összesen 44 település határát öleli fel, közel 44000 ha-on.